A magyar kistelepülések urbanizációs folyamata gyakran félbemaradt állapotban rekedt meg, különösen azokon a területeken, ahol korábban több kisebb településből hoztak létre városi rangú közigazgatási egységet. Ezekben az esetekben a várossá nyilvánítás sokszor megelőzte a tényleges városi infrastruktúra és közösségi terek kiépülését, ami hosszú távon strukturális problémákat okozott a térségben.

Bátonyterenye esete jól példázza ezt a jelenséget. A település városi rangot kapott, a rendezési tervek kijelölték a városközpont helyét, ám ennek megvalósítása elmaradt. Csak egy szerkezetkész épületrész épült meg, amely évtizedekig befejezetlen állapotban állt. Ez a helyzet nemcsak a városlakók mindennapjait nehezítette meg, hanem a környező falvak lakosságát is érintette, hiszen a kisváros kistérségi központként funkcionál a térségben.

A kistérségi központ szerepét betöltő települések jelentősége messze túlmutat saját közigazgatási határaikon. Ezek a városok biztosítják a munkahelyeket, a közösségi szolgáltatásokat és a piaci funkciókat a környező falvak lakói számára is. Amikor egy ilyen központi szerepű település nem rendelkezik megfelelő városi infrastruktúrával, az az egész kistérség fejlődését hátráltja.

A regionális fejlesztési politika ezért kiemelt figyelmet fordít a kis- és közepes városok fejlesztésére, különösen azokban a térségekben, ahol ezek a települések központi szerepet töltenek be. A fejlesztési stratégia két fő pillére a központi funkciók erősítése és a magánberuházások számára kedvező környezet megteremtése.

Bátonyterenye városrehabilitációs projektje pontosan ezeket a célokat szolgálja. A befejezetlen épületrész felújításával és kiegészítésével létrejövő kistérségi központ és közösségi ház nemcsak fizikai értelemben tölt be űrt a település szerkezetében. Olyan közösségi teret teremt, amely alkalmas városi szintű szolgáltatások nyújtására, kulturális programok szervezésére és a térségi identitás erősítésére.

Az ilyen típusú beavatkozások gazdasági hatása sem elhanyagolható. Egy jól működő városközpont vonzza a vállalkozásokat, munkahelyeket teremt, és növeli a település versenyképességét. A befejezett urbanizációs folyamat megteremti azokat az előfeltételeket, amelyek nélkül a magánberuházók nem hajlandók megjelenni egy térségben.

A városfejlesztési akciótervek sikere azon múlik, hogy képesek-e egy olyan komplex folyamatot elindítani, amely a fizikai infrastruktúra megépítésén túl a társadalmi és gazdasági funkciók megerősödését is magával hozza. A kistérségi központok megerősítése így nem elszigetelt településfejlesztési kérdés, hanem a regionális egyenlőtlenségek mérséklésének és a kistelepülések népességmegtartó képességének kulcsa.