A ferences rend története több mint nyolc évszázadot ölel fel, tele spirituális mélységekkel és történelmi jelentőséggel. Alapítója, Assisi Szent Ferenc, a 12. század végén indította el ezt a mozgalmat, amely gyorsan elterjedt Európában és a világ más részein is. Az alábbiakban megismerkedhetünk ennek a jelentős vallási rendnek a legfontosabb állomásaival.
Assisi Szent Ferenc, aki eredetileg gazdag kereskedőcsaládból származott, a szegénység, alázatosság és a természet szeretetének útját választotta. 1209-ben hivatalosan is megalapította a ferences rendet, amelynek központi eleme a szegénység, az egyszerűség és Isten iránti mély elkötelezettség volt.
A rend gyorsan nőtt, és hamarosan számos kolostort alapítottak Európában. A ferencesek fő célja a prédikáció és a szegények szolgálata volt. A rendet kezdetben nagyon lazán szervezték, de idővel szükségessé vált a szigorúbb szabályok bevezetése és a központi irányítás megerősítése.
A ferencesek nagy hatást gyakoroltak a középkori Európára. Aktívan részt vettek a prédikálásban, oktatásban, és jelentős szerepet játszottak a szegények és betegek gondozásában. Az ő befolyásuk erősítette a vallásos életet és a középkori művészeteket, különösen az ikonográfiát és az építészetet.
Az idők során a ferences rend számos belső reformon ment keresztül. Ebből adódóan különböző ágak alakultak ki, mint például a kapucinusok, akik a rend eredeti szigorú szabályaihoz kívántak visszatérni. A rend különböző ágai eltérő hangsúlyokat fektetnek a kontemplációra, missziós tevékenységekre és a közösségi életre.