A Hold mindig is az emberiség egyik legnagyobb természeti kíváncsiságának tárgya volt. Évszázadok óta megfigyelik és tanulmányozzák, és ma is felfedezéseket teszünk a Hold titkairól.
A Hold egy aszteroida és kőzetekkel borított égitest. Mérete jóval kisebb, mint a Föld, átmérője kb. 3,474 km. A Hold nem rendelkezik saját légkörrel, ami miatt nincs levegője és nincsenek időjárási jelenségei.
A Hold körül keringve különböző fázisokon megy keresztül, amelyeket a Földről jól láthatunk. A Holdfázisok a következők: újhold, első negyed, telihold és harmadik negyed. Ezek a fázisok a Hold és a Nap közötti szögállásból adódnak.
A Hold jelentős hatással van az árapályra a Földön. A Hold gravitációs ereje vonzza a tengereket és óceánokat, ami miatt az árapályváltozások bekövetkeznek. Amikor a Hold és a Nap egy vonalban vannak a Földdel, akkor a legnagyobb árapályváltozások, azaz a dagályak és apályok alakulnak ki.
A Holdfelszín tele van kráterekkel, hegyekkel és síkságokkal. Az Apollo-programok keretében az ember először lépett a Hold felszínére 1969-ben. Azóta több misszió keretében végzett kutatások segítségével többet tudtunk meg a Holdról, beleértve annak eredetét és geológiáját.